Kai Moeller

2018 szeptemberében ez a nap is egy átlagos csütörtöknek indult. Kai a közeledő hétvégét tervezgette, amikor egy pillanatnyi figyelmetlenség tragikus balesethez vezetett.

Kai Németországban él, képzett gépkezelő. A munkahelyén, egy építőiparban használatos hűtőrendszereket gyártó cégnél a présgépet működteti, amelyet az alumínium alkatrészek megfelelő formába alakítására használnak. Amikor Kai a munkájáról beszél, egyértelmű, hogy szereti a szakmáját. Több mint egy éve dolgozik a présgéppel, magabiztos felhasználó és ismeri a feladat minden csínját-bínját.

Mivel a munkahelyen és a magánéletben is jól alakultak a dolgok, Kai és felesége, Nina úgy döntöttek, hogy családot alapítanak. 2018 nyár végére várták első gyermekük születését, így hétvégéiket a baba érkezésére való felkészüléssel töltötték, mit sem sejtve, hogy a leendő apuka életében hamarosan drasztikus változás történik.

Súlyos következményekkel járó baleset

Kai figyelme a közelgő hétvége tervezgetése közben egy pillanatra elkalandozik, ami tragikus balesethez vezet. A présgép egy hatalmas alumíniumlappal együtt a jobb kezét is behúzza. Bár villámgyorsan megnyomja a leállító gombot, az ujjpercei és a szövetek is súlyosan roncsolódnak.

Kai a súlyos trauma miatt nem érez azonnal fájdalmat. Bár sokkos állapotba kerül, még így is szól egy munkatársának, hogy hívjon mentőt. A közeli kórház felé tartva a mentőautóban tudja végre elengedi magát – úgy érzi, hogy rábízhatja magát az orvosok szakértelmére. "Emlékszem, meglehetősen magabiztos voltam afelől, hogy a körülöttem lévők mindent megtesznek a kezem megmentéséért."

Elkerülhetetlennek tűnik a részleges amputáció

Kai-ban akkor tudatosodott, hogy sérülése komolyabb lehet, mint gondolta, amikor alá kellett írnia egy lehetséges amputáció jóváhagyásáról szóló nyilatkozatot. "Ekkor teljesen összezavarodtam" - emlékszik vissza Kai. "Százszámra cikáztak a fejemben a gondolatok, a legtöbb a 'mi lenne, ha…?' körül forgott. Egy olyan ember számára, mint én, aki kétkezi munkával keresi a kenyerét, és éppen családot alapít – a domináns jobb kezem elvesztése vagy nagyfokú sérülése az életpályám végét is jelenthette volna."

"Korábban még sosem aggódtam a jövőm miatt, ráadásul elkezdtem amiatt is szorongani, hogy soha többé nem tudok majd sportolni. A baráti körömben és a családomban is én voltam a legelhivatottabb kézilabdás. A kézilabda sokat jelent számomra, mindig is az életem része volt. Végigjátszottam az összes ifjúsági korosztályt, és még a feleségemet, Ninát is ezen a sporton keresztül ismertem meg. Mindketten nagyon elkötelezettek kézisek vagyunk, így elképzelhetetlen volt, hogy az oldalvonalon kívülre kerüljek."

5 mínusz 3 = 2

A műtét után felébredve Kai fejében egyetlen kérdés kavarog. "Ahogy sejtheti, csak az érdekelt, hogy milyen mértékű a jobb kezemen a sérülés" - emlékszik vissza Kai. "Természetesen vastagon be volt kötözve, így semmit sem láttam. Az orvosaim folyamatosan biztosítottak róla, hogy mindent megmentettek, amit csak tudtak, és egy műtéti bravúrnak köszönhetően meg tudtam tartani a teljesen működőképes hüvelyk- és kisujjamat, csak a mutató-, középső- és gyűrűs ujjaimat kellett amputálni."

“Öt mínusz három az ugyan kettő, de fókuszálj arra, mi mindenre vagy még így is képes!”

Kai Moeller

2019: Moritz baba világra jön

Miután több hetet töltött a közeli rehabilitációs intézetben, Kai készen állt arra, hogy élete visszaálljon a baleset előtti kerékvágásba. Az amputációs hegek szépen gyógyultak, így a leendő apuka időben hazaér kisfia születésére.

Milyen lehetőségek voltak?

Még a kórházi tartózkodása alatt Kai találkozott az ortopédiai műszerészekkel, akik elmagyarázták neki a protetizálási lehetőségeket. Ekkor hallott először a funkcionális mioelektromos protézisek és a tisztán kozmetikai ujjpótlások közötti különbségről.

Kai számára azonnal világossá vált, hogy a kozmetikai megoldás nem megfelelő számára. "Mivel a munkámhoz, a sporthoz és a gyermekeim neveléséhez 'működő ujjakra' van szükségem, számomra egy 'élettelen végtag' nem kielégítő. A hiúságomnak háttérbe kellett szorulnia az ésszerű megfontolások mögött."

Kai kezdetben egy számos funkciót kínáló mioelektromos protézisben gondolkodott. Néhány próba után azonban kiderült, hogy ez a megoldás sem meggyőző.

MCPDriver™ - a tökéletes megoldás

2019 nyarán a bochumi rehabilitációs központ műszerészei egy új termékkörrel ismerkedtek meg a kéz protetizálása terén.

Az Egyesült Államokban kifejlesztett MCPDriver nevű mechanikus részleges kézprotézis - bár akkoriban még nem volt engedélyezve Németországban - mégis valóra váltotta Kai minden titkos reményét. "Amikor először felpróbáltam libabőrös lettem, mert azonnal világossá vált számomra, hogy a problémám megoldása itt van előttem. A munkába való visszatérés hirtelen elérhetővé vált. A részleges kézprotézisem a megmaradt ujjaimmal együttműködve lehetővé teszi, hogy újra el tudjam végezni a munkámhoz kapcsolódó összes tevékenységet."

A masszív MCPDriver egyedi méretvétel alapján készül és a csuklóhoz, valamint az ujjcsonkokhoz rögzül. A protézis speciális kialakítása magas fokú fogási stabilitást biztosít a felhasználó számára, és lehetővé teszi a különféle fogási és csippentési minták alkalmazását - az erőteljes markolástól a billentyűzeten való gépelésig.

"Mivel az MCPDriverem egyedileg az én számomra készült, a protézis mostanra az életem pótolhatatlan, mindennapi használatban lévő eszközévé vált. Amikor este hazaérkezem, néhány másodperc alatt leveszem a protézist - pont úgy, mint ahogy leveszed a cipődet egy hosszú munkanap után."

Minden úgy van jól, ahogy van

"Fontos, hogy elmondjam másoknak, hogy egy olyan munkahelyi baleset, mint az enyém, nem feltétlenül jelenti a világ végét. Sok helyzettel meg lehet békélni, és normális életet lehet élni. A sportos múltam miatt küzdő típus vagyok, de emellett szerencsére elég pozitívan is állok az élethez. Minden lehetőséget kihasználok, hogy ezt közvetítsem mások felé is."

Ami a családi életet illeti, Kai-t két örökmozgó kisgyerekkel az oldalán semmi nem korlátozza a közös játék, úszás vagy a gyerekekkel való mászás közben. Természetesen a szülőknek nagy öröm, hogy a gyerekeknek már most is átlag feletti a mozgáskészségük, de az még a jövő zenéje, hogy Moritz és 2021-ben született húga, Marleen, vajon ugyanolyan lelkesek kézilabdások lesznek-e, mint a szüleik.